A legkedveltebb pozsgásokról írok egy rövid információt.
Sokan kavicsvirágként ismerik a Dél, Délnyugat-Afrika
fennsíkjain őshonos Lithops fajt.
Egyedülálló vagy csoportokat alkotó évelő pozsgás.
Két összenőtt húsos levélből áll a növény. A hazájában 7-8
hónapig tart a száraz időszak.
Ehhez a körülményhez alkalmazkodva, a pár centiméteres
testét a földbe rejti, és csak a teteje látszik ki. A levelek belsejében tárolt
víz és tápanyag elegendő a száraz időszak átvészelésére.
Az imént leírtakat nagyon sok élőlény tudja, azonban a
Lithops a környezetéhez is alkalmazkodott. A területen élő növényevők
előszeretettel fogyasztanák, csak nem nagyon veszik észre, mert a talaj, kőzetek
színéhez alkalmazkodott. Különböző területeken más színű Lithopsok élnek.
Virágait nyár végén, ősszel hozza. A több centiméter átmérőjű
élénk sárga, fehér virágja a rovarok figyelmének felhívására szolgál.
Azonban itt is alkalmaz egy trükköt. A számára nem kívánt
látogatóktól(növényevők) úgy óvja magát, hogy koradélután bontja szirmait és
pár óra múlva összecsukja. A rovarokat nem zavarja a nagy meleg, de a
növényevők ilyenkor hűsölnek az árnyékban.
Ezzel sincs vége a küzdelmeknek, mert mikorra a virágok
elnyílnak, beköszönt a száraz évszak. A magoknak semmi esélyük nem lenne a
csírázásra, ezért a Lithops egy tokban tartja őket az első esőcsepp
megjelenéséig. Akkor szétszórja magjait, és kezdetét veszi egy új élet.
A képen látható növények még nem tudtak alkalmazkodni a fekete fóliához. Szükségük van néhány 10 ezer évre! :)
