Aloe vera gondozása (fény, levél barnulás)

Aloe vera barbadensis levelei miért barnulnak?

A lakásban tartott növények télen alkalmazkodnak a kevés fényhez, ezért amikor kivisszük a szabadba, vagy hagyjuk egy déli fekvésű ablakba, akkor a tavaszi (nyári) napsugarak sokkal intenzívebben érik növényünk felületét. Természetes védekezése a nap sugarai ellen az Aloe bőrének barnulása.

Tipp!

A megbarnult növényt ne kezeljük semmivel. Különös bánásmódot sem igényel. Egyszerűen hagyjuk ott, ahol van és idővel visszazöldül, vagy helyezzük olyan helyre, ahol kevesebb fényt kap. Természetesen szélsőséges esetben, ha télen növényünk megnyúlt (fehér színű lesz az elvékonyodásoknál), akkor ne tegyük tavasszal közvetlen napfényre, mert megégetheti. Ilyenkor szürkés, sárgás foltok jelennek meg a levélen. Sajnos ez a jel megmarad Aloenkon, súlyosabb esetben elpusztulhat az egyed.

A képen látható növényen látszik milyen barna volt és a közepén már újra zöldül.

Káros napsugarak!

Régen írtam már a blogon! A március 14-én uralkodó időjárás az ellenkezőjére fordult.

Sajnos ezt az emberek és növények is megérzik. Annyit figyelmeztettem mindenkit a fényhez való szoktatásról, hogy magamat elfelejtettem. Szegény Haworthiák és más nem napimádók,  nehezen viselik ezt az UV sugárzást. Későn raktam ki az árnyékoló hálót, és néhány példány megégett. Pedig aztán folyamatosan a napon voltak, csak az időjárás nem tartotta be a szabályokat. Télből nyárra váltott, kihagyva a kellemes tavaszt. Igaz a Haworthiák, Aloe-k, Crassulák csak színüket változtatják ilyenkor. Erős vöröses, barnás színben pompáznak, amitől nem lesz bajuk, idővel visszazöldülnek. Az érzékenyebb, mint a képen is látható pozsgás azonban örökre magán viseli az UV sokkot. Persze ezek a pozsgások idővel lenövik leveleiket és újra szépek lesznek. Azért egy évig csúf foltjukat megtartják nekünk emlékeztetőül.

Tavaszi öntözés

Végre talán megérkezett a tavasz. Kitűzdeltem pár tavaly vetett magoncot. Aloe és Agave palántácskák nehezen viselik a tűző napot, ezért óvni kell a fóliában. Eddig nem volt ilyen probléma, mert nem sütött a nap. Ahogy melegszik a levegő úgy szépen fokozatosan majd Aloe növényeink igénylik az itatást. Április vége fele növekedésnek indul szinte minden pozsgás növény néhány kivétellel. Azért vigyázzunk, mert például a Faucaria ráncos, fonnyadtnak tűnik, de ilyenkor lehet kiöntözni úgy, hogy a növény elpusztul. Azt javaslom, hogy kis adag vízzel kezdjünk locsolni és várjuk meg, míg teljesen kiszárad a talaj.

Minden kedves növénynevelgető olvasómnak kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!

Tavasz!?

Növényeink teleltetése végéhez közeledik. Egy apró probléma az időjárás még nem tudja, hogy itt a felmelegedés ideje. Ma március 26-án még nincs olyan idő, hogy pozsgásainkat hozzászoktassuk a napfényhez. Viccet félretéve, valóban hozzá kell őket szoktatni, mert különben szépen megbarnulnak. Ez persze nem nagy baj, mert idővel visszanyerik zöld színüket. Egyébként, ha valaki bővebben szeretne olvasni a tavaszi teendőkről, akkor böngésszen a tavalyi írások közt. 

Ma reggeli elszörnyedés a szabadban. Idén sem lesz mogyoró!

Ilyen külső körülmények közt, csendélet a fóliából.

Faucaria magoncok

Március 2-án vetettem el az igen pici Faucaria magokat. Olyan pici magok, hogy a mákszem, az óriásnak néz ki mellette. Tizenkét nap telt el a vetés óta. A kikelt növények az elvetett szemekhez képest, elég gyorsan nagyra nőttek. Sokat olvastam és tapasztaltam, hogy a kaktusz illetve pozsgás növények magról vetve lassan fejlődnek. A Faucaria megcáfolja ezt az elméletet.

Aloe vera barbadensis miller palánták

Aloe vera barbadensis miller növények. (fent)

Aloe vera barbadensis palántácskák március végén lesznek 10 hónaposak.

2012 májusában lettek elvetve, pár nap alatt kikeltek a magok.

Úgy tűnik, hogy nálam a tavaszi vetés a legideálisabb az Aloe fajok számára.

Próbálkoztam téli vetéssel, de a tavaszi őszre lekerülte. 

A jobbra található képen 2013 március 2-án vetett magokból kibújt egyedek láthatók.

Haworthia mirabilis sublineata

Crassula perforata variegata

A Crassula nemzetség igen elterjedt faj, szinte minden országban megtalálható a háromszáz fajtájából egy – egy. A növényke őshazája azonban Afrika. A Crassula perforata variegata is Afrikából (Fokföldről) származik, alacsony telepeket alkot. Vékony szárú, mely idősebb korában elhajlik, és csak a fiatal hajtások állnak felfele. Az alapfajtól a sárga színű csíkok különböztetik meg. Ezt jelöli a „variegata” jelző. Könnyen tartható faj minden gyűjtő számára ajánlom. 

Aloe virágok porzása 2013

Egy régebbi próbálkozásom volt 2011-2012 telén, mikor aloe virágokat szerettem volna ecsettel megporozni. Akkor mesterségesen nem sikerült. Idén télen valamilyen csoda vagy rovar segítségével több Aloe faj is hozott termést. Most egy Aloe haworthioides terméséről készítettem képet. Jól látható a pici fekete magtokocska. Mérete a mustármagnál egy picit nagyobb. Tavasszal elvetem és meglátjuk belekontárkodott-e egy másik Aloe fajta.

Adromischus cooperi

Vaskos májlevél. Dél-Afrika (Cape) köves, sziklás területein őshonos pozsgás. Levele vaskos, zöldes színű, barnás foltokkal. A fiatal növények levelei teljesen eltakarják a szárat, gyakorlatilag teljesen levélrózsás pozsgásnak néz ki. Idősebb példányai azonban ezt megcáfolják, mert alsó leveleit eldobva, megmutatja a szárát. Az Adromischus cooperi idősebb egyedei bonsai nevelésre alkalmasak. Virágzatát 20-25 centiméteres száron hozza. Jelentéktelen, apró, hengeres alakú virágai alul vörös, felül zöldes színben nyílnak.

Az elöregedett szár érdekessé, mutatóssá teszi az Adromischust.

Aloe gariepensis

Igen közeli rokona az Aloe microstigma-nak. Levelei felfelé állnak, hosszúságuk a 30-40cm-t is elérik. A növény szélét körbe 2,5cm-es tövisek díszítik. Testének színét befolyásolja az időjárás. Forró napokon, szárazság idején rozsda-vörös színben pompázik. A mi éghajlatunkon, öntözési szokásaink miatt azonban inkább zöldes árnyalatú. Érdekesség, hogy a fiatalabb egyedek levelét fehér foltsorok tagolják. 

Sajnos idősebb példánnyal nem rendelkezem, csak 8 hónapos jövevényeim vannak. A száraz levelek, egy gomba fertőzés utáni kezelés eredménye.

Aloe descoingsii

Az Aloe-k családjában az egyik legkisebb faj a descoingsii. Sötétzöld leveleit fehér foltok, ritkábban kinövések díszítik,szélein apró fehéres fogazattal. Jól sarjadó növény, ezért idősebb korában a sok, pár centiméteres levélrózsa alacsony talajtakarót alkot. Az alacsony Ale szőnyegből vékony 15 centiméteres szárakon bújnak elő pici narancsos virágai. Könnyen tartható faj és virágzásra is hajlamos. Minden gyűjtőnek ajánlom. Nálam novemberben virágzott és most január végén újra mutatkozik a virágszár.

Euphorbia

Euphorbiaceae-kutyatej. A csoportba (nemzetségbe) tartozó növények jelentős része Afrikában él. Hazánkban is van honos kutyatejféle, szerintem az idősebbek ismerik a rétekről, mezőkről. Letépett szárából fehér tejszerű nedv folyik és mindig figyelmeztettek szüleink, hogy vigyázzunk vele mert mérgező! Ez a többi Euphorbia fajra is igaz, egy-két kivétellel.

A legtapasztaltabb Euphorbia kedvelők, kertészek is kesztyűben dolgoznak vele.

Rendkívül változatos faj. Szinte minden formában megtalálható: évelő, egynyári, lágyszárú, fás szárú, cserje, sőt még fa alakban is. Virágzata nem mutatós, termesztése, kedveltsége inkább különleges, ritka formájának köszönhető. Tartása, nevelése nem nehéz, de a téli időszak alatt nem szabad öntözni. Fejlődési szakaszában is kevés vizet igényel. Szaporítása magról, néhány fajnál tőosztással, szárdarabolással történik.

Euphorbia aeruginosa alacsony bokrot képező zöldes szárú, töviseknél barna foltokkal díszített pozsgás. Az idősebb szárrészek fásodnak.

Euphorbia obesa egy gömbkaktuszra hasonlít. Idősebb példányai kissé megnyúlnak, inkább egy épület kupolájára emlékeztetik az embert.

Faucaria mag

Korábban írtam a Faucaria növényről. Ott említettem, hogy még decemberben virágzott. Most január 22-én  lekaptam az elnyílt virágok után maradt terméseket (magtokokat).